
Szuhanics Albert: Télapó virgácsai
Télapónak nagy szakálla
beleakadt a faágba,
mikor gyorsan rohant szánja,
azt a napot szánja-bánja.
Nagyon belegabalyodott
ágat, gallyat leszaggatott,
majdnem letarolt egy erdőt
szakálla, mely igen megnőtt.
"Bizony addig vacakoltam,
szakállam elhanyagoltam,
hisz` ha kifésültem volna,
most nem esnék be a hóba."
Mert így történt ez az eset,
hogy a szánról ő leesett.
Gallyal telt meg a szakálla,
nevet rajta nagymamája...
Ez az oka, hogy azóta
virgácsot kapsz hébe-hóba.
Majd ha rossz fát raksz a tűzre,
csomagodhoz lesz az tűzve!
Mikulás versek

Haász Irén: Mikulás
Aggódom Mama, nagyon aggódom...
megmostam fülem kétszer is már,
de hallom-e, ha halk dobbanással
tetőnkre száll a rénszarvas-szán?
Aggódom Mama, nagyon aggódom...
a Mikulást, ha tetőnkön jár,
és rendőr bácsi ott fent meglátja,
még dutyiba is beviszi tán...
Ha ébren leszek, őszintén szólva
attól is tartok, drága Mamám,
a Télapótól fogok-e félni,
mikor lepottyan kémény lyukán...?
Azt sem tudom, hogy vajon mint fér be
szegényke minden szűk kéménybe...?
Nem lesz-e kormos piros ruhája?
Szerinted Mama, ki mos reája?
Tudod Mama, már nagyon vívódom,
ne bújjak-e a paplan alá...
mert ha törekedtem is a jóra,
még virgácsot is hozhat talán...
Mit mondok akkor, hogyha megszólít
és csoki helyett virgácsot ad?
Azt hiszem, mégis jobb, ha lefekszem...
rád bízom Mama, virrassz magad...
Mikulás versek

Gazdag Erzsi: Megjött a télapó
Szánon jött. A hegyeken
fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vizilányok varrták.
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.
Itt van már az udvaron.
Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.

Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Weöres Sándor: Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Any Brandt: Mikulásnapi mese
Elmesélem történetem,
épp egy éve történt velem,
mikor a Mikulást vártam,
véletlen elszundikáltam.
Álmomban csuda világot láttam.
Az utcákon hóemberek jártak,
az ajtókban vidám tündék álltak,
tán ők is a Mikulásra vártak,
a játékbabák körtáncot jártak,
hozzá kis angyalkák fuvoláztak,
grizzly medve sült gesztenyét kínált,
egyszer csak egy kis nyúl nagyot kiált
- Nézzétek csak, itt van a Mikulás -
már nem számított nekik semmi más,
mint anyját a kislibák követték,
mikor megállt a szán, körülvették.
Egyszer csak rám nézett, nekem intett,
szívem a helyéből majd kiesett,
remegő lábakkal elé álltam,
tán azt hitte rosszban sántikáltam?
- Jer, ugorj fel mellém, hazaviszlek -
erre a többiek nagyot néztek,
nem volt senki e csuda világon,
ki utazott a Mikulásszánon,
elöl Rudolffal a rénszarvasok,
elindultak, s szálltunk mint a sasok,
mögöttük himbálódzott a nagy szán,
nekem csodásabb volt mint a hintán!
Magasból nézve hatalmas házak,
mint marcipánfigurák, úgy álltak,
smaragdzöld fenyőfák hósapkában,
a szélben manóként táncikáltak.
Mikor hirtelen felébredtem,
a Mikulást sehol se leltem,
de ablakomban, kis csizmámban,
mikuláscsomagot találtam.
Hát ez volt a történetem,
mi egy éve történt velem,
ha nem hiszed járj utána,
véletlen elszundikálva.

Mikulás versek
Mentovics Éva: Mikulás-Köszöntő
Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.
Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!
Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.
Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.

Gazdag Erzsi: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
„Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"
Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
„Süt még nap a nyáron!"

Haász Irén: Toporgó
Tetőn toppanó,
Égből pottyanó
Loboncos szakáll...
Arcra derű száll,
Puttonyt osztogat
Óriás pocak,
- Télapó vagy magad...!
Mézes mogyoró
Illat csudajó,
Kis krampusz-sereg,
Ujjongó gyerek...
Lobban gyertyaláng,
Árad muzsikánk,
Sül a sütemény,
- Mikulás vagyok én...!
