
Ladics Tamás: Nélküled nem élhetek
Szomorú vagyok, mert nem vagy itt velem
Összeesek, ha nem fogod meg a kezem
Siess hozzám, kapj el amíg nem késő
Nyúlj utánam, amíg nem jön a végszó
Nyúlj utánam, mert összeroskadok
Csókolj meg, mert mindjárt elsorvadok
Szoríts magadhoz, mert mindjárt szétesek
Szerelmed nélkül én nem élhetek
Buda Ferenc: Ne rejtőzz el...
Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
Ady Endre: Láttalak...
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy,mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
-Édesem,szeretlek!-
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél.
Gyönyörü vagy most is,
De meg nem igéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor hazudtad
Ezt a szót: -Szeretlek!
gbrva: Őszülő szerelem
Őszbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél
Mikor már a szív hűlni készül, már szeretni nem is remél
Akkor jöttél te a messzi semmiből, észre sem vettelek
Mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek
Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom
Hisz sosem lehetsz enyém, bűn szeretni téged, ezt jól tudom
Harcolt a józan ész, de az érzés oly erős, könyörtelen
Átgázolt, mint vadul tomboló vihar szívemen, lelkemen
Más úton járok én, a tiéd egészen máshova vezet
Nincs erő, mely elmoshatná a köztünk feszülő éveket
Nem lehetsz soha enyém, másé vagy te, az Isten embere
Én is szavamat adtam egykor, feloldhatatlan esküre
Csalóka délibáb, ostoba, ábránd, de mégis jó nagyon
Rád gondolni minden este, s veled ébredni minden hajnalon
Ki is vagy te nékem? ? éltető napom, őrzőm és támaszom?
Koldulva lesem a viszonzást mosolytól égő arcodon
De langyos ősz után, majd jön a zord hideg, beköszönt a tél
Mint könnyű levelet, úgy sodor tőlem majd messzire a szél
A hulló hó gyász fehér leple mindent, de mindent eltemet
Marad szívem jegesre fagyva, nekem már repülni nem lehet
József Attila: Ülünk egymás mellett
Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon.
Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki.
- Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni?
Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme,
Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke,
A lelke-szerelme csupán értem ég,
S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.
Balázs Béla: Szerenád
Aludj, aludj. - Nyugodtan alhatsz.
Az én szerelmem fel nem riaszt.
Mint ködlő éji mécs virraszt,
Megfesti lángja álmaid.
Ha lobog is, ne félj, ne félj.
Lángtenger a Walkür körül.
Ölelve véd, hozzád nem ér
S nem alszik el. - Aludj, aludj.
Balázs Béla: Csillagos éjszaka
Feküszöm hanyatt és fejem az öledben.
Csodálva nézek a csillagos égbe,
Ím a föld eltűnt.
Mögöttem árnya és pisla, kis fénye:
Íme ez itt a teteje, vége,
Csúcsa a földnek.
Feküszöm hanyatt és fejem az ölében.
Millió kerengő csillagot látok.
S az arcod, az arcod
Fölém hajol, s ím messze világok
Szelíden gyűlnek, kis halovány lángok,
Glóriának puha hajad köré.
Jagos Isrván: Légy minden
Légy a csend szavaim között.
Angyal, ki éjjel könnyel öntözött.
Sóhaj, páradús reggelen,
a csók elernyedt testemen.
Remény, ha keserű száj ontja szennyét;
otthon, mely a Mindenségtől megvéd.
Láz: forró, perzselő.
Nő, anya, tiltott szeretőm.