Any Brandt

Ady Endre: Halottak napján

Halottja van mindannyiunknak,
Hisz percről-percre temetünk,
Vesztett remény mindenik percünk
És gyászmenet az életünk.
Sírhantolunk, gyászolunk mindig,
Temetkező szolgák vagyunk!
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma gyásznap van, ma sírhatunk!

Annyi nyomor, annyi szenny, vétek
Undorít meg e sárgolyón...
Hulló levélt hányszor feledtet
A megváltó, a gyilkos ón!...
Óh, hányszor kell a sírra néznünk,
Hogy vigasztaljuk önmagunk --
-- Dobjuk el a tettető álcát:
Ma ünnep van, ma sírhatunk!...

 
                     

  Bakos Erika: Vigyél magaddal


 Anyám vigyél magaddal...
 Ahol csendes sírok között,
 mélyen megérint a gyász.
 Ott majd megkérdezem tőled,
 csonka keresztek mögött,
 halottakra, mondd, ki vigyáz?
 Mért nem ragyog a fény,
 a kopár sírhantok fölött?
 Pedig Anyám nézd csak...
 A temető csillagkönnyes
 ünneplőbe öltözött.
 Anyám, mondd, te látod...
 A sírokon angyalok ülnek,
 halottaknak e szép napon,
 lágy zenét hegedülnek.
 Anyám szoríts magadhoz...
Nézd, könnyeket sodor a szél,
 és suttogó imák hangjaira,
 minden holt lélek útra kél.

 Forrás: Halottak napja
 
 

 

Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol nagyapa!

L-Jay

Szuhanics Albert: Halottak napja


Halottak napja, november egy,
sírhantok útján embersereg.
Kezünkben virág, őszirózsa,
szívünk száz emlék hordozója.


A síron innen, a síron túl
könnyek peregnek, bealkonyul.
Szűnik a mezsgye, nincsen határ
ősök költöznek szívünkbe már.


Nagyszülők keze megsimogat,
szemek őriznek mosolyokat.
Búcsúzó kezed újra fogom,
míg holdfény játszik sírhantodon...


Emlékek gyúlnak mint gyertyaláng,
elébünk toppan anyánk, apánk.
Rég elsiratott, szép kedvesünk,
dédi-mamánk is itt van velünk.


Iskolatársad sírhantja vár,
ő vele múlt el számtalan nyár.
Barátod bátor katona volt,
lelkedben élő, soha nem holt...


Mécsesek lángja táncoló fény,
mindegyik sír egy életregény.
Idők tollával szívünkbe írt,
emlékek keze szeretet-hírt.


Éjjel a sírkert csillogó menny,
millió mécses ég idelenn.
Leszállt hozzánk a csillagos ég,
mindent betölt az emlékezés.

Forrás: Halottak napja

Horváth Szabolcs: 

Egy szonett halottak napján

Pislákoló gyertyafényben ülök egymagam:
A távolba merengve emlékezem rátok;
A hideg szürkületben minden zaj hangtalan,
S csak egy gyásszal teli, ismerős jelre várok.

Lelkem mélyén tudom, hogy ezt még nem kapom meg,
Így hát erőt veszek magamon s elindulok.
Hitemet, hogy találkozunk még, nem hagyom el,
S így az emlékezés kertjében: megtisztulok.

Itt, ahol mindent beragyog a sok gyertyafény,
Én is egy apró, pislákoló lánggá válok;
A sok szép sírhalom felett megnyílna az ég,
S látnám, ahogy beteljesül végre az álmom.

Örök emlékük az, mi nekünk megadatott,
S a holtakat a mennyei béke várja ott... 


Forrás: Halottak napja 

Any Brandt: Minden róla szól


Oly gyorsan elment, még csak el sem búcsúzott,
mit itt hagyott fájdalmas űr, képek miken mosolygott,
néhány kedves emlék, ki nem mondott mondatok,
közös élmények, mit elfeledni nem fogok.

Kimegyek a temetőbe, tengernyi mécses és virág,
ma gyászba borult az egész világ,
a szél messze fújja a krizantém illatot,
vigasztalom magam, hogy szép élete volt.

 Mécsesek lángjánál elsuttogok egy imát,
újra átélem a gyászt, hiánya fájdalmát,
lassan hazamegyek, a múlton elmerengek,
sírva beletörődök, hogy ő már nem lehet velem. 

Halottak napján minden róla szól,
várom, hogy kilépjen az árnyakból,
aztán gyertyát gyújtok a lelke üdvéért,
s hálát adok életünk minden közös percéért.


Forrás: Halottak napja />

Árnyak : Gyász (A nehéz csend) 

Már csak álomban látott kép,
De még mindig kereslek ébren.
De csak a nehéz csend marad.
Még a tested látom talán,
De az illatod megfagyott.
A haja száll, de szeme vak,
Ennyi mit az idő meghagyott.

Most hova lépsz? Hova is bújnál?
Hiszen bennem élsz te már.
Az, ami van,
Nézd ami lettem,
Üres otthonod.

Fakul a kép, de még szorul a szív.
Nehéz csöndet hagytál rám,
Romjaid alatt maradtam itt.
Még a tested látom talán,
De az illatod megfagyott.
A haja száll, de szeme vak,
Ennyi, mit az idő meghagyott.

Edgar Allan Poe: A holtak lelke

Lelked majd egymaga marad
A sír sötét gondjainak
Óráján és senkise lesz,
Ki titkaidba beleles.

Viseld csendesen e magányt,
Mely nem egyedüllét - hiszen
Az életben melletted állt
Holtak lelke veled leszen
Holtodban, s akaratuk ott
Ismét árnyba von; légy nyugodt.

A tiszta éjszaka
Kihuny s sok csillaga
Magasló trónusáról
Nem reménysugárral világol,
De a sok fénytelen,
Rőt gömb mint gyötrelem
S láz hullik csömörödre,
S rád ég majd mindörökre.

E gondolatot el ne vesd,
E látomást ne hessegesd;
Soha el nem hagyhatod
Tűnni: mint fű a harmatot!

Isten lehe: a szél elállt,
S a köd - amely a dombra szállt,
S az árnyak, az árnyak szét nem osztják -
A tanújel és a bizonyság.
A fák közt is mily lebegő:
A rejtélyek rejtélye ő!

Tellér Gyula fordítása

TM ft. ArtosCs : Gyász (Szeretteink emlékére) 

Telnek az évek, mégsem csökken a fájdalom,
Mert képek és emlékek miatt könnyeimmel áztatom a földet,
Melyben nyugszik már kit szeretek örök sötétségben,
Sokan gyászolok veletek,
Hosszú ideje már, elmentél s minden megváltozott,
A ház ahol várt rám, és ahol sokat áldozott a családra,
Amit szívvel-lélekkel összetartott,
Bármi történt, nagy szeretettel, jóra nevelt,
Engem unokáját fiaként szeretett,
Emlékszem amikor összegyűltünk mindenki nevetett,
Mindenben segített bármiben bármikor,
Bárkinek akadt gondja vele tudott bánni jól,
Igaz hit ami éltette és vezette a fénybe,
Nem volt gyűlölet hanem szívében
Jó lelkében utolsó emlékem mikor rámnézett halálos ágyán,
Hogy tegyem amit tennem kell,
Ő majd a mennyben vár rám!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindíg látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

Mióta elmentél mama már semmi nem a régi,
Nem értem miért ez kellett ahhoz, hogy meg tudjak térni,
Én Uram, tudom Te nem tehetsz róla,
Nem csak rajtad múlik, kinek hogy alakul a sorsa,
A végzete, élete meddig tart az embernek,
Pillanatok, órák, napok, évek amíg eltelnek,
Elmúlnak, de az emléke örökké bent marad,
A szívbemerítő gyászunkban, szemünkből könny fakad,
Ez fájdalmas, mert nagyon hiányzol Mama,
Vártalak, de rájöttem hogy többet nem térsz haza,
Bocsáss meg nekem, hogy ritkán, látsz csak engem,
Itt ahol nyugszol, fáj mindíg keresztet vetnem,
A ház is egyben otthon, az, üressé vált teljesen,
Papa mindíg sírt, mert nem ad vígaszt neki semmi sem,
Én tudom, hogy figyelsz ránk, akár egy angyal képében,
Tudd hogy szeret családod,
ÁMEN, Nyugodj békében!!!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindíg látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

(Megint, megint) megint az esik az eső, eltűnt a nap,
Bizonytalan hangulat, szürke lesz a holnap,
Okolnak az érzések, feltörnek a földböl,
Eltemetem őket, nem kértem a jövőböl,
Ami elmúlt néha kisért, a szemem kisírt,
Az élet kibírt, vágyom az idírt,
Le kellet zárnom, mert leplet borít rám,
A mennyből erre bíztat, szurkol Édesanyám,
Az idő gyógyít, de csak akkor ha engedem,
A szike mélyre hatol, erős a félelem,
Más utat keresek, de szakadék a vége,
Megoldás után kamatozik a feledés bére,
Megérte, Csaba megy érte, térdre hullok,
Ha provokálsz, kardért, pajzsért nyúlok,
Szorul a hurok, próbálok kijönni,
Mindíg összegzés kell, ha túl akarok lépni!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindíg látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

Mikor a gyászban,
A fájdalomtól könny csorog,
Szemedből szívedig, mi gyorsan feldobog,
Hiába telnek múlnak az évek el,
Még mindíg látod de ha nyúlsz felé nem éred el,
Minden emlék és képi előtör,
Veled marad örökké amit megőrzöl,
Amíg egy nap utánaindulsz keresni,
Mert hiányzik kit szeretsz s nem bírod eltemetni!

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat