Any Brandt

Any Brandt: Neked

Arcot adtam a szerelemnek, a Te arcodat.
Nevet adtam a szerelemnek, a Te nevedet.
Nézz a szemembe, ott a szerelmet látod,
karjaimban érezd a biztonságot
 
Te vagy a világítótorony viharos éjszakán,
Te vagy a kikötő mely féltőn vigyáz rám,
s az én szerelmem olyan mint az óceán
vadul tomboló vihar után.
 
Minden szerelemmel születik egy csillag
s hogy láss mindent mi tiéd kizárólag,
nézz az égre, hogy lásd végtelen szerelmem,
hisz' minden nap újjá éled bennem.



Any Brandt: Lennék

Lennék a hajnal, mi rád talál, 
hűs szellő lennék, mi a karjába zár. 
Harmatcsepp lennék az ajkadon, 
nedű lennék, ha szomjazol. 
Lennék a fény, mi szelíden simogat, 
s ha fázol, melegével betakar. 
 
Lennék a Nap, mi rád ragyog, 
a vidámság lennék, hogy mosolyogj. 
Lennék a fű, hogy pihenj bársonyán, 
egy szív lennék, mi mindent megbocsájt. 
 
Lennék a tudás, hogy tanítsalak, 
a siker lennék, hogy gazdagítsalak. 
Lennék a dal, mi megnyugtat, 
bölcső lennék, mi elringat. 
 
Lennék a Hold, mi kíséri léptedet, 
angyal lennék, ki óvja lelkedet. 
Lennék az idő, mi egyfolytában áll, 
hogy ne érjen el soha az örök elmúlás.






Forrás: Szerelem

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való 
megjelölésével, non-profit céllal szabadon 
utánközölhető az alábbi kód segítségével:

Any
 Brandt: Lennék<br /><br />Lennék a hajnal, mi rád talál,
<br />hűs szellő lennék, mi a karjába zár.
<br />Harmatcsepp lennék az ajkadon,
<br />nedű lennék, ha szomjazol.
<br />Lennék a fény, mi szelíden simogat,
<br />s ha fázol, melegével betakar.
<br />
<br />Lennék a Nap, mi rád ragyog,
<br />a vidámság lennék, hogy mosolyogj.
<br />Lennék a fű, hogy pihenj bársonyán,
<br />egy szív lennék, mi mindent megbocsájt.
<br />
<br />Lennék a tudás, hogy tanítsalak,
<br />a siker lennék, hogy gazdagítsalak.
<br />Lennék a dal, mi megnyugtat,
<br />bölcső lennék, mi elringat.
<br />
<br />Lennék a Hold, mi kíséri léptedet,
<br />angyal lennék, ki óvja lelkedet.
<br />Lennék az idő, mi egyfolytában áll,
<br />hogy ne érjen el soha az örök elmúlás.<br /><br 
/><i>Forrás: <a href="http://www.poet.hu/Szerelem/" 
target="_blank">Szerelem</a></i>





Csodavárók

 Azt mondtam nem hiszek a csodákban, de ez nem igaz.
 A csodát várom én is mindennap.
 Mert nem látja senki, ki a csodára vár,
 hogy számtalanszor megtörtént már.
 Csoda, hogy élünk,
 hogy a szívről beszélünk.

 Csoda a reggel,
 hogy a nap felkel,
 Csoda a szél,
 mi nekünk mesél,
 A tarka rét, s az erdő,
 a kismadár csicsergő,
 A zúgó patak, az aranyhalak,
 a sötét felhő, ha tovább halad.

 Csoda a tenger, csoda az ég,
 Csoda a gyermek ki születik épp,
 A harmatos virág, a kikelet,
 a szeretet, s a szerelem.
 Egy jó szó, egy kedves mosoly,
 egy álom, mit álmodni jó.

 A zene, mi felemel,
 hogy érzel, hogy létezel,
 Az éjszakák, s a csillagok,
 csoda a fény, mi beragyog.
 Mert a napjaink ezer apró csodák,
 csak az nem látja, ki a csodára vár.      








   REMÉNYTELEN SZERELEM

Bűnös vagyok, igen, hogy rád találtam.
Bűnöm még, hogy csak rád vártam.
Az is bűn, hogy vágyom rá,
senki más csak te ölelj át.
Bűnöm nagy és kegyetlen,
mert bűnöm még, hogy szeretlek.

Ítélkezni akarsz? Hát Ítélj el!
De Cupidót se felejtsd el!
Az ő bűne nagyobb, mint az enyém,
hogy nem találta el mindkettőnk szívét!
Ítélkezni akarsz? Már elítéltél rég.
Mikor nem hitted el, hogy szerethetnél.

Bűnös vagyok, igen, de nem szörnyeteg!
Nem kívánom, hogy egyszer te is átéld ezt!
Nem akarom, hogy valaha is fájjon,
csak te vagy az akit célba vett Ámor.
Csak azt kívánom neked, találd meg kit keresel
és ne tudd meg soha, mi a reménytelen szerelem.
         
 





 Árvíz

 Szakad az eső, sodor az ár,
 elpusztít mindent mi az útjában áll.
 Elkeseredett arcok, már sírni se tudnak,
 nem remélik már, hogy jót hoz a holnap.

 Szakad az eső, napok óta szakad,
 a kis patak már tengerré dagadt.
 Hatalmas morajjal támad a falvakra,
 a rémület kiült emberi arcokra.

 Nem válogat a víz. Kinek a háza,
 kinek az állata, mit sodor magával.
 Nem nézi a kort, nem nézi a bőrszínt,
 amit csak elér mindent elpusztít.

 Romba dőlt életek, romba dőlt házak,
 állati tetemek, mindenhol sár van.
 Elvonult az ár, s keseregve nézik,
 egy élet munkája, mit magával elvitt.

 Kit még nem ért ily nagy csapás,
 ne legyen nyugodt, ne bízza el magát!
 Mert lehet szegény, vagy gazdagságban dús,
 mert örök igazság, a természet az úr!



    
Egyedül

 Csak ülök egyedül magam elé meredve.
 Minek is élek, ha nem kellek már senkinek?
 Kérdések jönnek, de válasz nélkül maradnak.
 Várom, hogy jöjjön már, aki velem maradna.

 Csak ülök egyedül a csillagokat nézve.
 Választok egyet, talán szerencsét hoz végre.
 Eljött a hajnal, vele véget ért az éjjel,
 új nap kezdődik tele értelmetlenséggel.

 Ma is csatát vívok önmagammal.
 Ma is újra alul maradok a harcban.
 Álarc mögé bújva beállok a sorba,
 s játszom a szerepem, ahogy megvan írva.

 Ne tudja senki meg, mily nagy fájdalmat érzek!
 Ha megtudnák, talán élve eltemetnének.
 A darabnak vége, megint vége egy napnak.
 Álarcom leveszem, ha magam maradtam.

 Mi bűnöm lehet, hogy ily drága az ára?
 Mért nekem kell fizetnem örök magánnyal?

 





 
    MÉG SZERETSZ

 Te vagy az örök nyugalom,
 Te vagy a könnycsepp az arcomon.
 Te vagy a fény mi beragyog,
 Te vagy az egyetlen csillagom.

 Még mellettem vagy nem számít a fájdalom.
 Még rám nézel eltűnik a bánatom.
 Még átölelsz bárkivel harcolok.
 Még elfogadsz nem számít ki, mit mond.

 Nem kell más, csak velem legyél.
 Ha rossz napod van, csak nekem mesélj.
 Ha elvesznék csak te találj rám,
 mert még te szeretsz, nem számít más.







  
              

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat